Tudni az igazságot nehéz teher. Elbújni a világ elől...a legjobb megoldás?
Ez volt az a pillanat, amikor vége lett az álmainak. Újra. Már majdnem elhitte, hogy boldog lehet, hogy nem jöhet már semmi olyan, ami ezt megakadályozhatja. Tennie kell valamit, valamit ami kiszakítja ebből a világból. Olyat, ami utat mutat, most amikor csak egy nagy űrt lát maga előtt.
Felállt az asztaltól a szobájába ment, és elővette a bőröndjét. Gépiesen belepakolt pár dolgot, nadrágot, pulóvert és pár sportcipőt. Mikor végzett, kezébe vette a telefonját, és a gyorstárcsázón egy számot hívott. Megszólalt egy női hang:
- Halló, mikor érsz ide Cat?
–Most indulok, szerintem egy óra múlva ott vagyok. -válaszolta Cat.
Kinyomta a telefont, és elindult bőrönddel a kezében. Kifelé menet még belerakta a mappát a táskájába, és kilépett az ajtón. Beült a kocsiba, és már csak a célra koncentrált. Alig hagyta el a várost, amikor megszólalt a telefonja. A kijelző Dave nevét mutatta.
Nézte, de nem vette fel, még nem volt rá felkészülve. Amíg elérte a célt, Dave még háromszor hívta. Perth Ambayba érve, már tudta meg lesz a megoldás is a gondjaira. Behajtott a Brighton Ave-re és megállt a 173-as háznál. Mindig ide jött, ha az élete olyan szakaszához ért, amikor döntenie kellett. Akkor is itt bújt el, amikor az a férfi törte össze a szívét, aki évekig hitegette.
Simone már az ajtóban várta. Rámosolygott, és elé sietett.
–Tudod jól, hogy szeretem, ha velem vagy, de nem lehetne, hogy egyszer a boldogság hozzon el hozzám? –tette fel a kérdést és közben Cat arcát fürkészte, hogy kiderítse most mekkora a baj.
–Sajnálom…most nem pasi az oka, vagyis nem elsősorban pasi. –mondta Cat, miközben kiszállt az autóból. Megölelte Simonet, és bízott benne, hogy ketten ezt a problémát is megoldják.
–Nagyapa segített, hogy kiderüljön az igazság a szüleimről. És belekarolt Simoneba, hogy együtt menjenek be a házba.
–Végre, nem kell nekem sem tovább cipelnem ezt a titkot. –mondta Simone.
Folytatás hamarosan...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése