Macskanő a macskakövön 8.rész

Egyre több furcsaság lát napvilágot! A múlt még most is tartogat meglepetéseket! Mitől lesz más Cat napja?

Az együtt töltött nap után, összebújva várták az estét. Egyikőjük sem akarta, hogy vége legyen. Dave, nehezen barátkozott meg a gondolattal, hogy reggel búcsút kell vennie a szerelmétől. De haza kellett mennie. Tudta, ha nyugodt órákat akar tölteni Cattel, a kötelező dolgait meg kell csinálnia. És persze, az apjának is megígérte, hogy jelentkezni fog.

Másnap reggel Cat, jóleső nyújtózkodás után vette észre, hogy mellette üres az ágy. Felült, és kissé szomorúan vette tudomásul, hogy Dave már elment. Kiment a nappaliba és csodálkozva látta a rózsacsokrot az asztalon. Közelebb lépett és mosolygott, Dave még sem ment el úgy, hogy ne lepje meg. A csokor közepén egy cetli várta:
Sietek hozzád vissza, legyen szép napod. Szeretlek.
–Ha így indul a nap, nem jöhet semmi rossz. –gondolta Cat.

Reggeli közben megtervezte mit fog csinálni. Minden hónapban volt egy nap, amikor elment abba a bankba, ahol az örökségét kezelték. A szülei halála után, akik gyermekkorában, egy autó balesetben vesztették életüket, nagyszülei nevelték. Nagyapja akkor, nyitott neki egy számlát, amin a szülei után járó örökséget tartotta, és miután ők is meghaltak, ez az összeg növekedett. Lakását is így örökölte. Úgy gondolta, hogy ma ellátogat a bankba. Kellemes nyári nap volt, a szél épp csak lengedezett. Cat, könnyű nyári ruhában indult el otthonról. Úgy döntött, ebben az időben vétek taxiba ülni. Mivel nem volt olyan messze a bank, így gyalog indult el. Kellemes virágillat kísérte végig az utcákon. Boldog volt.

A bankban a megszokott személyzettel találkozott. Julie, aki az ő pénzügyeit rendezte, mosolyogva üdvözölte, és hellyel kínálta. A szokásos folyamat után most azonban, egy széf kulcsát adta át Catnek. 

– Ma jött el az ideje annak, hogy ezt átadjam neked. Nagyapád régen arra kért, hogy 2015. július. 20-án adjam oda. Ez egy széf kulcsa, megnézheted az alagsorban, hogy mi van benne, ha akarod.

Cat, meglepődve vette át a kulcsot. Csak bólintani tudott.

– Rendben- mondta Julie, és felállt az asztal mögül –gyere utánam. Cat, Julie és a biztonsági őr egy lépcsősoron elindultak az alagsorba. Hosszú folyosó után elértek egy ajtóhoz, amit számkombinációval nyitott ki Julie. Aztán a széfek sokasága előtt megálltak, és a 215-ös széfre mutatva Julie ennyit mondott:

- Ez az, nézd meg, mi az ajtó előtt várunk rád.

Cat nagy levegőt vett, és kissé remegő kézzel bedugta a kulcsot a zárba. A zár kattant, és a széf egy fa dobozt rejtett. Egyszerű doboz, szép faragással. A faragás egy fát ábrázolt, szerteágazó nagy lombbal, és madárral az ágon. Dobozzal a kezében leült, az asztalhoz, ami a sarokban állt. Hosszasan nézte és próbálta kitalálni, mit rejt. Végül kinyitotta. Egy levelet és nyakláncot talált benne. a láncon a medál egy fekete köves kulcs volt.

Folytatás hamarosan....