Macskanő a macskakövön 3.rész


Vajon hogyan alakul Cat élete? Változtat a helyzetén, hogy érzelmeinek nem ad teret? Bevallja valaha is a valóságot?

A férfi most is, mint mindig, szerelmet vallott, de ő nem akarta elhinni. Kibontakozott az öleléséből. Miután a férfi lezuhanyozott és felöltözött, elköszöntek egymástól. Cat, az ablaknál állva nézte, ahogy a férfi kilép az utcára és a macskaköveken lassú léptekkel elhagyja ma is. Ő csak figyelte, és maga elé csak ennyit mondott: nem szerethetlek, mert nem lehetsz az enyém.
Megrázta magát, aztán a gardrób előtt állva kiválasztotta a legszexisebb ruhakölteményt ma estére. Felöltözött és elindult a Macskakő nevű bárba, ahol feledni tudta, hogy szerelmes lett abba, akibe nem lett volna szabad. A bárban minden ugyan úgy volt, mint eddig minden pénteken. A szokásos helye a pultnál, a sarokban várta.
A pultos lány mosolyogva üdvözölte. Ő is tudta, Cat felejteni jár ide. Itt elbújhat, ha akar, de tündökölhet is, ha úgy tartja kedve. Ma elbújni akart. Nem volt hangulata hozzá, hogy udvaroljanak neki. Amint leült a helyére, észrevette, hogy vele szemben, egy férfi minden mozdulatát figyeli. Mélyre ható tekintete zavarba hozta. Ritkán érzett ilyet, mindig tudott uralkodni az érzésein. Megkapta szokásos italát, egy pohár vörös bort. Soha nem rendelt többet, nem volt rá szüksége, mindig volt, aki rendezze az utánpótlást, ha szükségét érezte.
Belefeledkezve poharába, próbálta megemészteni érzéseit. Az esze tiltakozott, a szíve boldog akart lenni újra. Cat félt minden ilyen érzelemtől. Magán érezte a szemben ülő férfi furcsa tekintetét. Rossz volt, nagyon rossz. Feszengett székén, nem érezte jól így magát. Azon gondolkozott, hogy ha megitta a bort, feláll és haza megy. A bor elfogyott, és még mielőtt elindult volna, rendezni akarta a számláját. A pultos lány azonban felvilágosította, hogy azt már megtették. De mielőtt rákérdezhetett volna, ki volt az, a lány már mondta is, a férfi a pult másik oldalán.
Borzongás futott végig Cat testén. Indulás előtt még kiment a mosdóba. A hideg víz az arcán jól esett neki. Miután végzett, elhagyta a bárt. Gyalog indult haza, hiszen az utcában lakott. Amint kilépett, összébb húzta magán kardigánját. Túl nagy volt a csend. Elindult az utcán, és most az egyszer zavarta, hogy egyedül van. Aztán meghallotta maga mögött egy cipő lassú kopogását. Érezte, hogy ez most másfajta kopogás, fenyegetően hangzott. A szíve szaporábban vert, de ha lépteit is szaporázza, azzal elárulta volna magát.
A lépések mögötte ugyanolyan ritmusban haladtak, ahogy ő haladt. Cat nem mert hátrafordulni, pedig szerette volna tudni ki követi. Valahogy ösztönei azt súgták, hogy fusson, amíg bír. Nem gondolkozott, futásnak eredt. A kopogás a háta mögött ugyanígy gyorsult. Már nem volt messze a ház, ahol lakott, azt kívánta, bárcsak most minden ember ebben az utcában sétálna.
Már majdnem utolérte a kopogás, amikor egy lányokból álló társaság hangos nevetéssel lépett ki egy házból, az utcára. Megmenekültem, gondolta Cat. Hátra fordította fejét, de ekkor bokája megbicsaklott egy kiálló macskakőben. Elesett, ott ült a hideg kövön és érezte, hogy a könnyei végig futnak az arcán. Körül nézett, de senki nem volt az utcán. Még soha nem érezte magát ilyen magányosan, ott a macskakövön azon az éjszakán.
Az idő, amit így töltött, túl hosszúnak tűnt számára, pedig csak percek teltek el. Felállt, megigazította ruháját. Elindult, most már nem akart mást, csak hazaérni, és bezárni maga mögött az ajtót. Kizárni a világot. De talán mégis csak akart valamit: szeretve lenni. Ahogy a ház elé ért, észrevett egy árnyékot az ajtóban. Először megtorpant, de úgy gondolta, most már meg akarja tudni, ki az a rejtélyes idegen.
Amikor viszont közelebb ért, meglátta, hogy az a férfi várja, akit ma olyan nehezen engedett el, akit feledni akart. Ösztönösen futott felé. A férfi karjaiban kötött ki. Hosszú szerelmes csókban forrtak össze, ott a ház kapujában. Cat, semmi mást nem akart jobban, mint örökre így maradni. Ez így is lett. Engedve szívének, elmondott mindent a férfinek. Többé már nem volt szingli.
Folytatás hamarosan...



Megjegyzések